Megyek, amikor az esti énekel, kék, nyáron a búzától megsebesülve, lépni fogok a rétre; álmodozó, érzem frissességét a növényeimen, és hagyom, hogy a szél fürdesse a fejemet. Beszéd nélkül, gondolkodás nélkül végig fogom járni az utakat: de a lelkemben növekedni fog a korlátok nélküli szeretet. Elmegyek boldogan, mint egy lánnyal, a mezőkön át, egészen a cigány vándorlásáig.